Nemrég került elfogadásra egy friss kutatásunk egy rangos nemzetközi folyóiratban: Translational Psychiatry. Ebben a kutatásban arra kerestük a választ, hogy mennyire hasonlítanak a párok egymásra depressziós tünetekben. Az eddigi eredmények és elméletek szerint leginkább arra számítottunk, hogy a párok hasonlítani fognak egymáshoz. Azonban az eddigi kutatásoknak volt három nagy korlátja. Az egyik, hogy a párokon végzett vizsgálatok tipikusan kis mintaelemszámúak, így a megbízhatóságuk mindig bizonytalanabb. A másik probléma, hogy minden párt egyformán kezeltek, mintha mindenkit egy kaptafára lehetne húzni. A harmadik gyakori hiányossága a kutatásoknak, hogy egy időpontban vizsgálják a résztvevőket, és nincs kapacitás arra, hogy hosszú távon nyomon kövessék az embereket. Hogy kiküszöböljük ezeket a tipikus problémákat, legújabb kutatásunkban több, mint 11 ezer pár adatait használtuk fel. Ezek az ellenkező nemű párok összesen 12 évig voltak utánkövetve, mialatt kétévente felmérték mindkettőjük depresszió pontszámát. Egyéb fontos alap információik is rögzítve voltak, mint például, hogy hány gyermekük, milyen iskolai végzettségük, egészségi állapotuk, és milyen személyiségjegyeik vannak. Kutatásunkban arra kerestünk választ, hogy milyen egyedi depresszió mintázataik vannak a pároknak, megállapíthatók-e olyan alcsoportok a 11 ezer pár között, amik csak egy-egy csoportra jellemzőek, és másokra rajtuk kívül nem. Más szóval, arra voltunk kíváncsiak, hogy minden pár hasonlít-e egymásra abban, hogy mennyire depressziósak. Arra számítottunk, hogy mivel nem mindenki nem mindig depressziós, (ahogy ezt egy régebbi tanulmányunkban már publikáltuk), lesznek párok, akik mindig hasonlítanak egymásra, lesznek, akik csak időszakosan, és lesznek, akik egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Az eredményeink is ezt a feltételezést igazolták. A párok nagy része, 77%-a szerencsére nem volt depressziós a 12 éves utánkövetés során. Azonban a párok 8%-a folyamatosan növekvő depressziót mutatott, a párok férfi és nőtagjánál is. Másik 8%-a a pároknak egyáltalán nem hasonlított depresszióban, mert csak a nők éltek át folyamatosan magas depressziót, míg a férfiak nem voltak depressziósak a vizsgálat 12 éve alatt. Végül a párok 7%-a csökkenő depressziót mutatott a párok mind férfi mind női tagjánál. Ezeket a mintázatokat ezen az ábrán is meg lehet figyelni: Az ábrán látható első csoportja a pároknak tehát hasonló volt depresszióban, amit úgy is nevezünk, hogy homogámok voltak (azaz hasonló a hasonlóval alkotott egy párt). A párok második csoportjára azt mondhatnánk, hogy konvergensek, tehát az idő előrehaladtával egyre hasonlóbbak voltak egymáshoz. A harmadik csoport egyértelműen heterogám, tehát depresszió tekintetében egyáltalán nem hasonlítottak egymáshoz. Végül pedig a negyedik párcsoportot nehéz ebből a szempontból értékelni. Habár a vizsgálat végén jobban különböztek egymástól depresszióban, mint a vizsgálat elején, mindketten azonos irányban változtak: a pár mindkét tagjának emelkedett a depressziója. Tehát nehéz lenne megmondani, hogy ezek a párok konvergensek (azaz egyre hasonlóbbak az együtt töltött idő hatására) vagy divergensek (idővel egyre jobban különböznek egymástól).
A vizsgálat összességében azért szolgált izgalmas eredményekkel, mert idáig nem volt még példa arra, hogy többféle hosszútávú mintázatot tártak volna fel párokról, ráadásul az egyik mintázat rendhagyó, új elméleti kérdéseket is vetett fel (azaz hogy a negyedik párcsoport konvergens vagy divergens-e hosszútávon). Ezen kívül az is fontos további kérdéseket vet fel, hogy ezek a párok minden hétköznapi életet élnek, milyen kezelésre lehet szükségük, illetve milyen hosszú távú hatással vannak egymás mentális egészségére. A következő blogposztban erre is ki fogok térni.
0 Comments
|
Szerző:Csajbók Zsófia Fotó: https://flic.kr/p/zD6o4f
Archives
May 2024
Categories |